Az a bizonyos koncert...

Victoria szemszöge: Amint kitett Adam otthon engem, egyenesen a szobámba rohantam, és a ruhás szekrényemből 

kezdtem el a ruháim között válogatni.

Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit vegyek fel estére.
Esetleg egy szoknyát egy szép blúzzal? Vagy egy farmert egy egyszerű felsővel? Vagy talán egy 
egybe szoknyát?
Ez olyan nehéz kérdés, mint a fiúknál a 'Melyik kocsi néz ki jobban?'.
Nehezen eldöntöttem mit veszek fel, majd a fürdőmbe indultam.
Vettem egy meleg fürdőt, és a hajamat is megmostam, majd kiszálltam a kádból.
Felvittem az arcomra egy nagyon minimális sminket, kivasaltam a hajamat és felöltöztem.
Még maradt húsz percem, míg Adam jön, így úgy döntöttem gyors eszek valamit, hiszen ma 

csak egy kávét ittam.

Az idő hamar telt, és Adam is ideért.

Bedobtam a táskámba, a fonotsabb cuccaimat, mint például a telefonomat, pénztárcámat...
Majd útnak láttunk.
Az idő csöndben telt. Adam az útat figyelte, én a 'tájban' csodálkoztam, vagyis a városban.
Mint mindig az út megint gyorsan telt.
Elővettem a jegyeinket, majd beálltunk a sorba.
Fél óra várakozás után beengedtek minket.
Még van egy kis időnk a koncertig, így én elmentem a mosdóba.
Hamar végeztem, de a visszaúton egy illetőbe botlottam meg.
-Bocsánat.-mondtam.
-Direkt volt, ugye?-nevetett egy ismerős hang, majd felsegített.-Szia Viki!-mosolygott rám.
-Hát te mit keresel itt?
-Szia Louis, a koncertre jöttem.-mosolyodtam, majd egy ember intett Louisnak, hogy 
induljon, mert nem sokára kezdődik a koncert.
-Majd a koncert után találkozzunk itt, oké?-mondta és intett, majd elindult.
Én csak sietve mentem vissza Adam-hez.
-Találd ki kivel találkoztam!-ültem le a helyemre, ami a 19-es szék volt.
De a válaszra már nem volt idő, hiszen elkezdődött a koncert.

{Adam}

Vikinek pisilnie kellett. Hisztiztem egy sort, majd vettem egy üveg sört magamnak, és beültem 

a 20-as székre, a visító tinilányok közé.

-Te egy Boy Directioner vagy? Istenem, soha nem gondoltam volna, hogy találkozok eggyel!!

-Nem. Én utálom a bandát.

A mellettem lévő lány iszonyatos, sípolós-visítós nevetést hallatott. Kicsit ilyesztő volt, főleg, 

hogy egyre közelebb araszolt hozzám.

-Ha nem vagy Directioner, az sem baj. Istenien nézel ki.

-Találd ki kivel találkoztam!- huppant le mellém Viki.

-Na?- kérdeztem vissza, de a táncoló visítozó majmok elkezdtek énekelni. Vikivel nagyon 

sokáig nem tudtam beszélni. Figyeltem a majmokat. Felismertem Louist, bár megváltozott a 

legutolsó találkozásunk óta-ami azért az elég emlékezetes volt.Akkor ordítottam vele...

-'És a következő számot egy nagyon jó barátomnak ajánlom! Viki, Isteni volt látni téged! És 

Adam, ha itt vagy...tudod, miért ez a számunk'- és elkezdte énekelni a Forever Young-ot. 

Leesett állal bámultam. a mellettem ülő Viki is le volt sokkolva. A szám után élveztem a 

koncertet. Amint a fiúk elköszöntek Viki felpattant a székéről, és magával rántott

-Mit csinálsz?!-kérdezem ordítva. A mosdókhoz cipel, ahol Tommo vár minket. Viki a nyakába 

ugrik, és agyonpuszilgatják egymást.

-Csá, Tommo.-húzom ki magamat. Louis észrevesz, és elmosolyodik. A szemem azonnal a vizes 
nadrágjára kandikál, és kinevetem.(Hogy miért?) Luzz nagyon csúnyán néz rám, majd a nyakamba ugrik. 

Megölelem a legjobb barátomat.

-Hiányoztál Ady!

-Te is nekem, Luzz.

Viki könnyes szemmel figyel minket, majd feladja, és ő is beszáll az ölelésbe.

-Na, a hugi is megjött- nevetek. Úgy állunk ott, mint mindig: Egy kis család.

A vásárlás

-Victoria- nyögöm- Nem hagyhatnánk ezt abba?
-Nem.- Viki megfordul, barna haja és gesztenyebarna szeme csillog. Buzinak érzem magam ebben a szerelésben.Csoszogva megyek a következő adag ruháért.
- Adam!- szól be a próbafülkébe Viki. Épp veszem fel a csőnacit, amit a kezembe nyomott.
- Tessék?- A tükörben nézegetem magam elé tartva a fehér pólót. Erősen V kivágású, amit soha nem vennék fel.
- Akkor este elviszel koncertre?
- Milyen koncertre?- kilépek a próbafülkéből.
- Istenem, de jól nézel ki így!
- Milyen koncert?- vizsgálom meg magam a tükörben, Igen, tényleg jobb egy fokkal...
- Tudod, van ez a banda..- Viki játsik a hajával.
- Ne. Ugye nem az a One..izé?
- One Direction... Ugye tudod, hogy Louis a mi Louisnk, attól függetlenül, hogy most turnézik?
Megrázom a fejem, és visszamegyek a próbafülkébe. Magamra húzom a függönyt. Már 3 éve, hogy...Hogy csak úgy otthagyott. Louis Austin volt a legjobb barátom, kiskorunk óta. Mindent vele beszéltem meg. Aztán jelentkezett az X-faktorba. amikor nem jutott tovább, ÉN nyugtatgattam..Utána mégis továbbjutott. Biztattam, mellette álltam. Mindig ott voltam Neki. Én és Viki. Vikinek elég az, hogy néha-néha összefutnak, elhívja egy kávéra, és be sem áll a szája. Hát nekem nem elég ennyi Lou-ból. Jó, persze az egy dolog, hogy híres de nem kéne elfelejtenie, engem! Aki mindig ott volt neki...gyorsan lekapom a pólót meg a nadrágot, visszaveszem a saját cuccaim,és kimegyek a próbafülkéből.
- Mennyire akarsz elmenni?- sóhajtok, ahogy meglátom Viki könnyes szemeit.
- Nagyon hiányzik, Adam- néz rám azokkal a szemekkel, amiknek soha sem tudtam nemet mondani.
- Nekem is, kicsi.- átöleltem, ő pedig a pólómba markolt.-Gondolom akkor elviszel.
Bólintottam. Megfogtam a kosarat, és fizettem a ruhákért. Viki belém karolt, és mosolygott. Kinyitottam a kocsit.
-Viki...most hazaviszlek, és majd érted megyek, jó?-indítok, miután beszállt.
- Ahham. Köszönöm Adam. -több szó nem is esett köztünk. Viki boldog volt, én meg össze voltam törve a régi emlékek alatt. Kiteszem Vikit a házuknál. Majd hazamegyek, és levetem magam az ágyamra. Gondolkozom az elmúlt három éven: Azon, hogy mennyire magam alatt voltam. Azon, hogy Viki maradt velem, aki igazából közös barátunk. Azon, hogy vajon koncert után összefutunk-e. A telefonom pittyegésére figyelek, és bemegyek a fürdőbe. Félhosszú hajam viszonylag jól áll. Felkapom az új gönceimet, majd megyek is tovább. Ha rossz lesz a mai napom, én nekem végem...
Adam.