{Viki}
Fáradtan döntöm a kávéautómatának a fejem, mikörzben az készíti a kávémat. Egy hete hozták be Adamet.Első nap próbáltuk elterelni a figyelmét, de sajnos nem ment. Második nap valamilyen úton-módon kiderült, hogy Louis barátnője vagyok, úgyhogy szétzaklattak a suliban, és a kórházba vezető úton. Anyával beszéltem, és Adam betegségét meg a zaklatást figyelembe véve magántanuló lettem, de sajnos így is, egész nap bent..
Ordítás töri meg a kihalt kórházat. Adamtől jön a hang, akit éppen lumbálnak.A lumbálás az azt jelenti, hogy gerinc velő folyadékot vesznek tőle. Beleütöttem a kávégépbe a fejem, és elgondolkoztam, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.Louis hív.
-Igen?-szólok bele a telefonba, és elveszem a latte moccacsínómat.
-Viki, el fog húzódni az interjú..
-Mikor tudsz bejönni?
-Csak valamikor este. Addig hazamész, vagy...
-Nem hagyom egyedül.-lerogyok a kórházi székre, és nagyot kortyolok a kávéból. Mostanában csak ez tart életben.
-Mióta nem aludtál, kicsim?-Louis hangja aggódó.
-Az mindegy. Nem száááámít-ásítok.
-De, kicsim!- Louis nagyon félt engem, mert alig ettem meg aludtam a héten.- Nem teheted ezt,vagyis nem magaddal...Figyi, most mennem kell, de később..-a vonal megszakad, én pedig fáradtam elteszem a telefonom. Egy utólsó óriási ordítás hallatszik ki a majd elfojtott zokogás. Befejezték Adam lumbálását. Felpattanok, és az ajótóhoz ugrok. Tolókocsiban tolják ki Adamet.A nővérre mosolygok, és átveszem a kocsit.
-Mizu, fürtös?-simogatom meg a haját.
-Miért, Viki? Úgy fáj mindenem, mintha ki akarna szakadni belőlem. Miért kellett nekiállni a kemónak?
Csendben tolom tovább. Ez az Ő döntése volt, de támogattam. Mindig támogatom. Tovább simogatom a haját, majd betolom a szobájába. Segítek neki az ágyába feküdni. A szekrényéhez lépek, és kiveszek belőle egy másik pizsamát.
-Nem kell ám ezt csinálnod-kapja el a kezemet, és érzem rajta, hogy mindjárt összehullik lelkileg...kezd nagyon kikészülni. A karjaiba vetem magam, és kitör belőlem a zokogás.
{Adam}
Fáradtan simogatom Viki hátát. Az összes izmom ég, amivel tartom őt, de képtelen vagyok elengedni. Lassan egyenletessé válik a légzése, és alszik. Végre. Nem vagyok hülye, látom rajta,hogy teljesen kikészíti a kórház. Alig alszik, és még annál kis kevesebbet eszik.Kikészíti magát, miattam. Egy kicsit befeszítem a hátam, de azzonnal elernyesztem. Olyan fájdalom tör rám, hogy legszívesebben ordítanék, de nem kelthetem fel Vikit. Lassan kicsúszok alóla, és alaposan betakargatom az ágyamban. Felveszem a papucsom, és elkezdtem kifelé menni, miközben a bútorokba támsazkodtam. Végig a falat támasztottam, mert a lábam nem bírta a terhelést. A nővérszoba előtt pár lépéssel térdere hullok, ami óriási fájdalmakkal jár, mégis a szobámban alvó Vikire gondolok, és elfojtom az ordítást. A nővérszobában viszont meghallottak. Azonnal odajön hozzám egy nővér, és visszakísér a szobámba. Mindegyin nővér ismer már engem, így jóban is vagyunk. Amint meglátja a szobámban összegömbölyödött Vikit, int hogy feküdjek be mellé.Befekszem, és átkarolom. Egy darabig hallgatom Viki szuszogását, és a gondatlan időkre gondolok, amikor még csak én meg Ő..és persze ouis voltunk. Amikor nem voltam beteg, Louis nem volt roksztár, és...amikor még normálisak voltunk. A lumbálásonkapott nyugtató hatni kezd, és csandesen álomba szenderülök én is. Arról álmodom, hogy milyen szép lenne ezt is túlélni,
{Louis}
Idegesen doboltam a lábammal, és hol Harryre, hol Liamre néztem, majd doboltam tovább.
-Gond van?-jön oda egy asszinsztens-lány.
-Kórházba kell mennem. Kábé már egy órája....
-Jó, azonna-a hangját megszakítja a rendező, a RAJTA-kiáltással.
-Köszöntjük a One Directiont!-A lány kábé velünk egyidős, haja színe megegyezik a szemével, mind a kettő gesztenyebarna.
-Sziasztok-mosolygunk és integetünk...MINDIG mosolygunk, és integetünk.
Végigmegyünk a szokásos kérdéseken. mikor, hol miért alakultunk, satöbbi-satöbbi.
-Louis, merre van a barátnőd?-mosolyog rám a lány.
Lesokkolok. Nem szoktak ennyire beleavatkozni a magánügyeimbe.
-Viki most kórházban van.
-Terhes?
A csaj egyre jobban sokkol. Meg a zsebemben folyamatosan rezgő telefon is. Felveszem.
-Louis-liheg Viki-Nem zavarnálak, de Adam..állapota rosszabbodik...Én...
-Két perc és ott vagyok.
Nem veszthetem el Adamet!
2013. szeptember 8., vasárnap
2013. augusztus 28., szerda
Mi?! Nem, az nem lehet...
{Viki}
-Loius, nem hiszed, hogy ez túl kevés lesz?-nézek a bőröndre a csomagtartóban. Louis lecapja a csomagtartót.
-Viki, csak egy éjszakára kell bent maradnia.-szorosan magához húz-Nyugi, nem lesz semmi baj.
-Luzz,gondolkoztam. Emlékszel valaha is olyanra, hogy Adam beteg lett volna?-kérdőn nézek rá. Zyan dudál kettőt, mire gyorsan bevágódunk hátra.
-Nem.-súgja még oda nekem Louis.-De nyugodj meg, hallod?
Megrázom a fejem. Nem tudok megnyugodni. Akkor sem tudtam, amikor Louist veszítettem el, és most, hogy Adam kórházban van...A könnyeim végre valahára utat törnek maguknak, és Louis vállára hajtom a fejem. A kórházig végigsírom az utat. A fiúk tapintatosan egy megjegyzést sem tesznek, csk néha Zyan kérdezi, hogy merre kell fordulni. Leparkolunk a kórház előtt. Georgia, Adam kocsija pöffent egyet, amire egy kicsit elmosolyodok. De képtelen vagyok elengedni Louist. Képtelen vagyok a kórházi ágyban látni Adamet. Képtelen avgyok elveszteni még egy embert. Jajj, Istenem, Victoria! Szedd össze magad, aztán elég legyen ebből! veszek egy nagy levegőt, és elkezdem építeni szívem köré a falat. nem fog meghalni. Csak soha nem volt beteg, és most a szervezete furcsán reagál. Liam hátrafordul az anyósülésből.
-Viki, jól vagy?
-Várj, mindjárt kész...-az utolsó téglát is a lelkem körüli falba helyezem-tökéletesen-bólintok.
Louis gyorsan letörli a könnyeim, és homlokon puszil. Majd rám veti a hálóját, égető pillantásával. Látszik rajta, hogy egy-két könnycseppet ő is eleresztett.
-gyere, Viki. Szedjük össze azt a szerencsétlent-mosolyog majd ad egy szűzies csókot a számra. Bemegyünk a kórházba, Louis húzza a táskát. A recepcióhoz trappolok, ahol egy idős, házsártos nő ül.
-Jó napot! Azt szeretném megkérdezni, hogy Adam Ross melyik szobában van?
-Mi van?-fordul felém. Malac szemei gonoszságot küldenek felém, és megszorítom Louis kezét.
-Adam Rosst keressük-Louis a névtáblájára pillant.-Alica.
-Családtagok? Vagy...Úr Isten csak nem a...
-Cssst!-teszi az ujját a szája elé Louis, és kacsint.-Hányas szobában van?
-A 26-osban. 2. emelet, jobbra...Louis, aláírná ezt nekem?-nyomja oda a névjegyét Louisnak a nő. Elkezdek toporogni, és hátrafordulok. Zyan és Liam rám néz, És eltátogják, hogy jöjjenek-e? Megrázom a fejem, és a lift felé mutatok. Bólintanak, és odamennek. Louis is elszabadul, majd átöleli a derekamet, és a lift felé vesszük az irányt.
-Loo, csak nem újjab rajongó?-ugratja Zyan Louist. Lou csak nevet.
-Talán az eddigi legcsúnyább.
Megérkezik a lift, és beszállunk. Megnyomjuk a 2-est, és várunk. Pont becsukódna az ajtó, amikor egy docens ugrik be közénk, és eszeveszetten nyomkodja a kettes gombot. Egy mappát szorongat a kezében, amire nagy betűkkel az van írva, hogy ROSS,A.
Istenem! Jajj, biztos csak a labor eredmények..de ha ilyen gyorsan megjöttek, akkor csak egy dologra kereshettek rá...gyorsan összeteszem a tüneteket a fejemben:
{Adam}
-Te rohadt Ír!-nevetek, és hozzávágom a párnámat. Harryvel, Niallal és Jómagammal kérdezz-feleleket játszunk. Niall kérdése az volt, hogy nem féltem-e a seggem, mert melegnek nézek ki. Nagyokat nevetünk.
-Nem. És ha még egyszer beszóltok...Megkopasztom Harryt.-büszkén harapok bele a Twixembe. De amint újra a kajára nézek, felfordul a gyomrom. Elrohanok a WC-be, hogy az összes emésztetlen csokit, édességet és szedvicset amit eddig ettem kiadjak magamból. Miután gyomrom tartalma a kagylóban landol, lehúzom a WC-t. A fertőtlenítő szag csavarja az orrom. Felállok, és a kórházi tükörben bámulom magam, majd megrázom a fejem, és kiöblítem a szám. Visszacsoszogok az ágyamba.
-Jól vagy, Adam?-néz rám aggódva Niall. Műmosollyal bólintok, és betakarózok.
-Nem válaszoltál. Félted a segged?-nevet Hazza.
-Adam! Adam Ross?!-a hosszú combú orvos, egy szemüveges, elég furcsa ember, és a VikiLouisLiamZyan kvartett csatlakozik hozzánk.
-Doktornő, maga pár órát sem bír ki nélkülem?
Viki könnyes szemmel néz rám, és megrázza a fejét.
-Adam, egy borzalmas hírt kell közölnöm...
-Egy pillanat. Hugi, gyere, feküdj ide, kérlek!-Kitárom a karom. Viki az ágyhoz fut, lerúgja a cipőjét, és olyan szorosan bújik hozzám, mint még soha.-Mostmár bármit közölhet.-mosolygok.
-Adam, magának túl sok a fehér vérsejtje. Leukémiát diagnosztizáltunk, de sajnos elég előrehaladott állapotban van...
-Kemó?-kérdezem, a doktornő pedig bólint.
-Van esély, hogy segítsen.
Csendben maradtam. Teljesen elhagytam magam. Éreztem Viki rázkódó testét a karjaim közt, de nem tudtam még jobban magamhoz húzni....Nem volt erő a karjaimban.
Adam.
-Loius, nem hiszed, hogy ez túl kevés lesz?-nézek a bőröndre a csomagtartóban. Louis lecapja a csomagtartót.
-Viki, csak egy éjszakára kell bent maradnia.-szorosan magához húz-Nyugi, nem lesz semmi baj.
-Luzz,gondolkoztam. Emlékszel valaha is olyanra, hogy Adam beteg lett volna?-kérdőn nézek rá. Zyan dudál kettőt, mire gyorsan bevágódunk hátra.
-Nem.-súgja még oda nekem Louis.-De nyugodj meg, hallod?
Megrázom a fejem. Nem tudok megnyugodni. Akkor sem tudtam, amikor Louist veszítettem el, és most, hogy Adam kórházban van...A könnyeim végre valahára utat törnek maguknak, és Louis vállára hajtom a fejem. A kórházig végigsírom az utat. A fiúk tapintatosan egy megjegyzést sem tesznek, csk néha Zyan kérdezi, hogy merre kell fordulni. Leparkolunk a kórház előtt. Georgia, Adam kocsija pöffent egyet, amire egy kicsit elmosolyodok. De képtelen vagyok elengedni Louist. Képtelen vagyok a kórházi ágyban látni Adamet. Képtelen avgyok elveszteni még egy embert. Jajj, Istenem, Victoria! Szedd össze magad, aztán elég legyen ebből! veszek egy nagy levegőt, és elkezdem építeni szívem köré a falat. nem fog meghalni. Csak soha nem volt beteg, és most a szervezete furcsán reagál. Liam hátrafordul az anyósülésből.
-Viki, jól vagy?
-Várj, mindjárt kész...-az utolsó téglát is a lelkem körüli falba helyezem-tökéletesen-bólintok.
Louis gyorsan letörli a könnyeim, és homlokon puszil. Majd rám veti a hálóját, égető pillantásával. Látszik rajta, hogy egy-két könnycseppet ő is eleresztett.
-gyere, Viki. Szedjük össze azt a szerencsétlent-mosolyog majd ad egy szűzies csókot a számra. Bemegyünk a kórházba, Louis húzza a táskát. A recepcióhoz trappolok, ahol egy idős, házsártos nő ül.
-Jó napot! Azt szeretném megkérdezni, hogy Adam Ross melyik szobában van?
-Mi van?-fordul felém. Malac szemei gonoszságot küldenek felém, és megszorítom Louis kezét.
-Adam Rosst keressük-Louis a névtáblájára pillant.-Alica.
-Családtagok? Vagy...Úr Isten csak nem a...
-Cssst!-teszi az ujját a szája elé Louis, és kacsint.-Hányas szobában van?
-A 26-osban. 2. emelet, jobbra...Louis, aláírná ezt nekem?-nyomja oda a névjegyét Louisnak a nő. Elkezdek toporogni, és hátrafordulok. Zyan és Liam rám néz, És eltátogják, hogy jöjjenek-e? Megrázom a fejem, és a lift felé mutatok. Bólintanak, és odamennek. Louis is elszabadul, majd átöleli a derekamet, és a lift felé vesszük az irányt.
-Loo, csak nem újjab rajongó?-ugratja Zyan Louist. Lou csak nevet.
-Talán az eddigi legcsúnyább.
Megérkezik a lift, és beszállunk. Megnyomjuk a 2-est, és várunk. Pont becsukódna az ajtó, amikor egy docens ugrik be közénk, és eszeveszetten nyomkodja a kettes gombot. Egy mappát szorongat a kezében, amire nagy betűkkel az van írva, hogy ROSS,A.
Istenem! Jajj, biztos csak a labor eredmények..de ha ilyen gyorsan megjöttek, akkor csak egy dologra kereshettek rá...gyorsan összeteszem a tüneteket a fejemben:
- Adam mondogatta egy ideje, hogy vérzik az orra.
- Szédülékenység
- Alig evett mostanában
{Adam}
-Te rohadt Ír!-nevetek, és hozzávágom a párnámat. Harryvel, Niallal és Jómagammal kérdezz-feleleket játszunk. Niall kérdése az volt, hogy nem féltem-e a seggem, mert melegnek nézek ki. Nagyokat nevetünk.
-Nem. És ha még egyszer beszóltok...Megkopasztom Harryt.-büszkén harapok bele a Twixembe. De amint újra a kajára nézek, felfordul a gyomrom. Elrohanok a WC-be, hogy az összes emésztetlen csokit, édességet és szedvicset amit eddig ettem kiadjak magamból. Miután gyomrom tartalma a kagylóban landol, lehúzom a WC-t. A fertőtlenítő szag csavarja az orrom. Felállok, és a kórházi tükörben bámulom magam, majd megrázom a fejem, és kiöblítem a szám. Visszacsoszogok az ágyamba.
-Jól vagy, Adam?-néz rám aggódva Niall. Műmosollyal bólintok, és betakarózok.
-Nem válaszoltál. Félted a segged?-nevet Hazza.
-Adam! Adam Ross?!-a hosszú combú orvos, egy szemüveges, elég furcsa ember, és a VikiLouisLiamZyan kvartett csatlakozik hozzánk.
-Doktornő, maga pár órát sem bír ki nélkülem?
Viki könnyes szemmel néz rám, és megrázza a fejét.
-Adam, egy borzalmas hírt kell közölnöm...
-Egy pillanat. Hugi, gyere, feküdj ide, kérlek!-Kitárom a karom. Viki az ágyhoz fut, lerúgja a cipőjét, és olyan szorosan bújik hozzám, mint még soha.-Mostmár bármit közölhet.-mosolygok.
-Adam, magának túl sok a fehér vérsejtje. Leukémiát diagnosztizáltunk, de sajnos elég előrehaladott állapotban van...
-Kemó?-kérdezem, a doktornő pedig bólint.
-Van esély, hogy segítsen.
Csendben maradtam. Teljesen elhagytam magam. Éreztem Viki rázkódó testét a karjaim közt, de nem tudtam még jobban magamhoz húzni....Nem volt erő a karjaimban.
Adam.
2013. augusztus 25., vasárnap
Mert a kanalakkal meg lehet váltani a világot!
Ja, meg egy villával...bocsi Liam :D
{Adam}
-Nialler, ne már-nevetek, amikor bemegyek a konyhámba, és azt látom, hogy Niall a hűtőmből pakol kifele.
-Most mit csináltam?-néz ki az ír srác a hűtőmből, a szájában egy kanállal.
-Ugye nem a jégkrémemet eszed?
-ŐŐŐŐŐŐ....Nem? :)- egy hatalmas, ír vigyort küld felém. Megforgatom a szemem, kihúzom a fiókot és kiveszek egy kanalat. Niallre mosolygok.
-Adj nekem is.-nyúlok oda.
Alig tíz perc múlva már a második adag jégkrémet esszük. Harry jön be a konyhába, aki meglát minket, és betelepszik mellénk.
-Milyen ízű?- nyúlna bele a kanalával a jégkrémbe, de Niall rácsap a kanalára.
-Hazz! Bunkóság más kajáját megenni!-húzza magához a jégkrémes bödönt. És ez Adam kajája.
-Akkor te miért ehetsz?- Harry Styles, mint egy kisbaba, letelepszik közénk.
-Chh, Harrykém, fiatal vagy te még az élet dolgaihoz.-nevet Niall, összekoccintjuk a kanalainkat, és tovább esszük a Kinder-csoki ízű jégkrémet. Liam is befárad a konyhába.
-Hát itt meg mi folyik?- néz a pulton lévő kajákra, és a hűtő előtt dekkoló hármasunkra.
-Leyummm! Niall és Adam nem ad jégkrémet!-Hazza hátranéz a Daddy Direction-re.
-Niall, Adam, miért nem adtatok?-Ő is a fiókhoz lép, majd elővesz egy villát.Letelepedik a hűtő-klubbunkhoz.
-Bárki csatlakozhat hozzánk-mosolygok.-Hé, adjak egy kanalat?
-Ne!-kerekedik ki Liam szeme. Kanálfóbiám van, és...elég fura..-nevet.
Én is elkezdek nevetni, ezt a többiek kihasználva megtámadják a jégkrémdobozt!
-Hé! Ez az Én jégkrémem, nem?-teszem csípőre a kezem, miután beszüntettük a nagy ordítást.
-De meg kell osztani a barátaiddal!
Az ötödik srác (Zyan, ha jól emlékszem) tiszta kómásan csoszog be a konyhába. Nem veszi észre a hűtőlovagokat, így simán átesik rajtunk.
-Mi a jó büdös...-ébred fel azonnal.Ránk pillant-Ti mit csináltok?
-Szembeszállunk a gonosszal!-emelem fel a kanalam.
-A hűtő védelmére esküdtünk!-társul be Liam a villájával.
-Megvédjük a kaját- Nialler a miénkhez csapja a kanalát.
-És a jégkrém is finom!-Hazza rekedtes hangja nagyon viccesen zárta le ezt az egészet. Zyan megcsóválta a fejét, és velünk nevetett. Beült közénk, és ő is beszerzett egy kanalat. Majd újra nekiestünk.
{Viki}
-Louis! Nekem akkor is a csokis gabonapehely kell!-egy nagy bevásárló központ közepén vagyunk, és mivel mind a ketten 210cm alatt vagyunk, nem tudjuk levenni a gabonapelyhes dobozt.
-Várj-mosolyog- mindjárt megoldom.-Eltűnik. A lábammal dobolva várok rá.
-Szóval?-teszem a csípőmre a kezem, amikor megérkezik. Egy kettes létrát hoz magával, valószínűleg a barkács osztályról. Hogy mennyire belevaló ez a srác! Kinyitja a kettes létrát,rááll, leveszi a dobozt és lazán a kosárba dobja a gabonapelyhet.
-Megcsináltad!-ölelem át a nyakát. Kezét a derekamra csúsztatja, így elmélyíti a pillanatot.
-Megcsináltuk. Mi vagyunk a nap hősei.- mosolya beindít bennem valamit, ami kitörni készül. Megcsókol, így az izzó gejzír bennem lecsendesül. Puha ajkai az enyémeken, mintha minden rossz dolgot, mit kiejtettem a számon ez a szűzies csók eltüntetne.Elmélyítem a csókot, amint bejutást engedélyezek nyelvének. És olyan mintha keringőznénk: tökéletes ritmusban jár a nyelvünk a másikéval.
-Megőrjítesz-dönti homlokát az enyémnek. Mosolygok.
-Nem tudom, hogy ki kezdte előbb, Austin...-direkt a régi vezetéknevét használtam, amit tudom, hogy utál.
-Viki! Ezt tudod, hogy gyűlölöm...-egy kicsit elhúzódik.
-Tudom.-mosolygok.- Na, menjünk tovább vásárolni.-karolok belé.
{Adam}
Elfogyott a fagyink. Ez volt a legborzalmasabb tény.
-Várjatok, fiúk!-pattanok fel hirtelen, de megszédülök, úgyhogy a pultba kell kapaszkodnom.Látásom homályosodni kezd, így alig látom a meg érkező Louit és Vikit.
-Adam! Jól vagy?-ront a konyhába Viki. Eldobja a kosarat a kezéből, és átfurakodik a fiúkon.
-Ez nem volt túl gyors vásárlás-mosolygok rá
A kezébe veszi az arcomat. Simogatja az arcom.Kezd normálissá válni látásom.
-Jól vagy, Adam?
Megrázom a fejem. A hányinger olyan hirtelen tör rám, hogy csak annyi időm marad, hogy megforduljak, és gyomrom tartalmát a mosogatóba ürítsem.
-Adam-simogatja a hátam Viki-Adam, mi van veled?
-Nem tudom...valami...-hogyan törhet rám ilyen hirtelen a rosszullét?-Biztos túl sok fagyit ettem.-ejtek meg egy mosolyt. De szerintem egy grimasz lett belőle.
-Fiúk-szól Luzz-Gyertek, bevisszük Adamet az ügyeletre. Segítsetek!
A fiúk azonnal felállnak. Hazza Bebújik a vállam alá, Luzz meg a másik oldalról támogat. Viki odadobja Zyannek a kulcsot,és továbbra is a hátamat simogatja.A konyhaajtóig fel sem fogom szavaikat. A konyhaajtóban feleszmélek.
-Nem.-tépem ki magam Hazza és Luzz karjaiból.-Nem kell nekem a segítség. Nincs semmi bajom.-hátrálok, de Viki átölel hátulról.
-Kérlek, Adam-súgja fülembe, ami megőrjít tudja, hogy nem tudok neki nemet mondani.
-Jó.
-És hagyd, hogy Lui vezessen,kérlek.
-Okés....Victoria, mondtam már, hogy gyűlöllek?
*ügyeleten*
-Adam, megriasztanak az eredményei. Nincs okunk gyanakodni, de a vérében meglepően sok fehér vérsejtet találtunk- néz rám a doktornő. Elég jól néz ki a hosszú combjaival, na meg az a szemüveg...-Bent tartanám egy éjszakára. Maga vészhelyzet esetén értesítendő személynek egy bizonyos Victoria Qeent adott meg. Felhívjam?
-Nem, Viki kint áll....-majd leesett, hogy mit mondott.-Bent kell maradnom?
-Egy éjszakára, és csak megfigyelésre.
-Jajj, ne már..-emelem fel a tekintetem-Csak túl sok jégkrémet ettem. Nincs semmi bajom.
-Ha most kiengedem, akkor viszont biztos vagyok benne, hogy nem járna be a kivizsgálásokra. Sajnálom,Adam.-intett a nővérnek, aki kikísért az ajtón. Viki azonnal a nyakamba ugrott.
-Ugye jól vagy, mondd, hogy jól vagy!
-Bentfogtak.-hangosabban mondom, hogy a fiúk is hallják.
-Mert? Istenem, sajnálom. Nagyon nagy a bűntudatom- Niall eleresztett egy könnyet, ami annyira édes volt, hogy magamhoz húztam, és a hátát simogattam. Ezen Luzz elérzékenyült, és magához húzta Vikit.Zyan, Liam és Hazza pedig mosolyogva néztek minket.
-Nem a te hibád- húzódtam el végre a szőke fiútól.
-Köszönöm, Adam.
-Vic!-szóltam a húgomnak, mert az ápolónő belém karolt- hozd el a cuccaim! Niall, Hazz, ti velem maradtok?-mosolyogtam a fiúkra, akik a kanál hadseregem kemény magja voltak :)
-Persze. Nialler, ugorj el kajáért, kérlek-mosolyog Hazz Niallre, amíg engem a nővérke a szobámba kísért. Kétágyas kórházszoba volt, rácsos ablakkal. Volt benne tv, de ennyi volt az extrája. Leültem az ágyra, és lehúztam a pulcsim. Az ápolónő kiment.
-Előttem vetkőzöl?-nevet Harry.
-Mert?-lepődök meg, és leveszem a pulcsim, meg a cipőm.
-Mert nem hallottad, hogy 'meleg' vagyok?-nevet-Na gyara, segítek- röhög tovább, ahogy a pólómmal küzdök. Felemelem a kezeim, ő meg egy mozdulattal eltávolítja rólam a textilt.
-Köszi Hazz.-mosolygok a göndörkére, aki velem szemben leül a székre.
-Szívesen.-lehúzom a farmerem, és befekszem az ágyba. Felkönyöklök.
-Fura. Mármint, az, hogy téged melegnek tartanak.
-Biszex voltam.-mosolyog a fiú.
-Félnem kéne?-nevetek.
-Hát... viszonylag jó pasi vagy, de nekem túl buzisan nézel ki-mosolyog.
-Hogy mi van?-hozzá vágom a párnámat.
-Igaza van- jön be Niall két nagy bevásárlótáskával.
-Először is, Hazz add vissza a párnámat. Másodszor, egyáltalán nem nézek ki buzisan, Igazán férfias vagyok. Harmadszor, Niall, ugye tudod, hogy nem egy évre maradok bent?
-Miért? Ez egy napi kaja. Figyelj, egész este itt leszünk, tehát kell muníció-bólogat Niall. majd belemarkol a csokikba amik a táska tetején vannak. Ad egyet nekem meg egyet Harrynek. Ezekkel a fiúkkal igazán megéri eltölteni egy éjszakát, még kórházban is. :)
2013. augusztus 17., szombat
Trailer és infók a következő fejezetről.
Sziaaaaasztok!
Jakab Nikinek köszönhetően(aki hivatalosan is az asszisztensem..egy álom a csaj) megjött a prológus és a trailer... :D
A trailer
Na meg persze az infók...
A következő rész hosszú lesz. Rohadt sok dolog fog még történni velünk, és ennek az egyik nagy része jön a következő részben. Kérdeztétek tőlem, hogy mi lesz Vikivel meg Louisszal. Nos, még nem tudom. Ja és jön egy nagy áttörés: A következő Viki-szemszögöt én fogom írni :)
Ja, és kommentek jöhetnek ;) Facebookon elérhető vagyok,ha valaki nem találnak, akkor ez vagyok én.
Tehát, csók :*
Adam.
Jakab Nikinek köszönhetően(aki hivatalosan is az asszisztensem..egy álom a csaj) megjött a prológus és a trailer... :D
A trailer
Na meg persze az infók...
A következő rész hosszú lesz. Rohadt sok dolog fog még történni velünk, és ennek az egyik nagy része jön a következő részben. Kérdeztétek tőlem, hogy mi lesz Vikivel meg Louisszal. Nos, még nem tudom. Ja és jön egy nagy áttörés: A következő Viki-szemszögöt én fogom írni :)
Ja, és kommentek jöhetnek ;) Facebookon elérhető vagyok,ha valaki nem találnak, akkor ez vagyok én.
Tehát, csók :*
Adam.
2013. augusztus 11., vasárnap
Példa One shot
Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni...vagy a másodperc töredéke...vagy egy kopogás az ajtón.
Féltem,magamtól. Féltem bemenni, habár Harry határozottan szólt, h jöhetek. Tudtam, hogyha megteszem ezt a lépést, akkor mindennek vége. Ha belépek most az ajtón nincs többé Louis Tomlinson. Nem anya, a családom és a rajongóim fognak többé a földön tartani,hanem Ő.
Ő akinek smaragd-szemeiénél életemben nem láttam többet, Ő akinek a mosolya miatt kelek fel reggelente, kinek kócos tincsei a legszebb művészi alkotás, Ő aki...annyira elérhetetlen a számomra, mint egérnek a sajt.
-Boo Bear, jössz vagy sem?
-egy pillanat...-képtelen vagyok összeszedni magam. Harry megjelenik az ajtóban.
-Mit akarsz?
-Én...szeretnék elmondani neked valamit.- a földet pásztázom, mert úgy egyszerűbb.
-Baj van, Boo Bear?
Bólintok, mire Harry a nyakamba ugrik, és megölelget.
-Együtt megoldjuk, Loui! Semmi gond!- mosolyog édesen.
-Szakítottunk Eleanorral.
-OMG! Mégis miért?
-Mert mást szeretek...
-Gyere be, mesélj!-lassan becsoszogok a közös házunkba. Mindenhol tisztaság van, meg rend. Most veszem csak észre, hogy Hazz haja fel van kötve.
-Takarítottál?-huppanok le a kanapéra,
-Igen. Miért szakítottatok?-ül mellém Hazz.
-Mert mást szeretek...
-Kit? Úr Isten! Te megcsaltad Eleanort? Louis Tomlinson! Hogy...-nem tudja befejezni a sitokáradatot, mert ajkára tapasztom ajkam. Mintha egy angyallal csókolóznék. Ajka puha íve, nyelve gyangéd íze, és a lehellete finomsága...Soha nem álmodtam még jobbat.
Tehát, édeseim...Ilyesmit kéne írni. Nem muszáj Larryt, vagy Elunort. Most special ez jutott az eszembe, sajnálom :) A lényeg h legyen leírás is meg párbeszéd is. Eseménydús estét, és gyönyörú hetet kívánok :)
Adam.
Hangovers by:1D
{Viki}
Reggel Louis mellett ébredtem. Ijedve néztem körül, hisz nem emlékszek mi történt az éjjel. Szerencsére a ruhám rajtam van, így rájöttem, hogy semmi olyan nem történt..elméletileg. Gyakorlatilag bármi történhetett. -Lou..-löktem oldalba, aminek a következménye az lett, hogy leesett az ágyról. -Áu..-szólalt meg, majd feltápászkodott.-Neked is jó reggelt.-morogta el ezt a pár szót. -Bocsi..-hajtottam le a fejemet.-Nem direkt volt..-majd megöleltem. -Semmi baj.-mosolyodott halványan el. Érzem, hogy az arcom halvány piros színt vehetett fel, így kikászálodtam az öleléséből és a fürdőbe siettem. Jól éreztem, tényleg elpirultam. De nem értem. Miért? Jó, be kell vallanom, az évek során megváltozott Loui, helyesebb lett, na de akkor is. Megmosakodtam, majd összekaptam magamat és leindultam megkeresni, hogy hol van Adam. Benyitottam az egyik helységbe, ahol egy barna hajú nő és Harry feküdtek. Még szerencse, hogy a takaró rajtuk volt. Becsuktam a szememet, és becsuktam az ajtót. A következő szobában a többi fiú feküdt a földön, kivéve Adam-et. Lépteket hallottam meg az emeletről, így megfogtam a hozzám legközelebb eső tárgyat.-ebben az esetben egy seprű volt. -Jó reggelt.-köszönt Adam fél álomban. -Áááá..baszki!-kiáltottam fel, majd elnevettem magamat.-Bocsi, csak nem tudtam hogy ki jön le. -Semmi baj..-nevette el magát. Felmentem a szobámba, majd kihessegettem onnan Louist kihesegettem a szobámból, és neki álltam öltözködni. Összekészülődtem, majd lementem a lépcsőn. Megfogtam két serpenyőnek a tetejét, majd azokat összeütve keltettem fel mindenkit. -Mi a fene ez a zaj?-kiabált Harry. -Ez annak a hangja, hogy kelj fel.-mondtam. Lassan mindenki a konyhába jött, a fiúk és két lány. -Öö..-néztem körül.-Ti kik vagytok? Nem válaszoltak csak néztek a semmibe. -Kösz a választ, többet tudtam meg.-vágtam oda hozzájuk. Mindenki reggelizett, majd elindultam boltba. -Viki, várj!-futott utánam Lou. Megálltam, majd megvártam még elér hozzám. -Miért jöttél utánam?-nevettem azon ahogyan ő levegőért kapkod. -Mert akarok a tegnapiról beszélni..-lihegett. -És mégis mit?-haraptam az ajkamba, majd tovább mentem. -Mindent?-nevette el magát. Majd elkezdtünk beszélgetni.
{Adam}
A reggeli majdnem támadás és a reggeli után úgy éreztem, szükségem van a pohár kólámra. Becsoszogtam tehát a konyhába, ahol ott volt Faith, a lány aki mellett ébredtem.Fülig pirult, mivel igen hiányos öltözetben volt, de a boxerem meg a pólóm nagyon jól állt neki.
-Szia-villantottam rá egy mosolyt.
-Szia...-elpirult, amitől csak még gyönyörűbb volt. Odaléptem hozzá, fél kézzel magamhoz húztam, és hosszan csókoltam.Miután elhúzódott, még egy mosolyt villantottam.
-Azt hiszem ez kimaradt reggel- visszafordultam a hűtőhöz, és kivettem a kólát. A csuklómon egy gyengéd szorítást érzek, mire megfordulok. Faith kitűri a haját a szeméből, és rám mosolyog.
-Adam...mi van köztünk?-süt róla, hogy zavarban van. Valójában semmi különöset nem érzek iránta, jó persze, vonzó meg minden, de nem hiszem, hogy bele tudnék szeretni.
-Mi lenne? Volt egy éjszakánk. Nem tudom, hogy lefeküdtünk-e. Azt mondom, hogy hívni foglak, te pedig tudni fogod, hogy nem. Ennyi.
-Nem hiszem, Adam.- Faith közelebb lép, és zavarba hoz. Nem tudok hátrálni, mert a hátam mögött van a hűtő.
-De..-nagyot nyelek- ez mindig így van.
-De most ÉN mondom azt, hogy hívni foglak, és majd TE őrülsz bele, hogy nem.- Faith egy csókot nyom a számra, majd kisétál a konyhából. Lecsúszok a hűtő oldalán. Mit művel velem ez a lány?!
Reggel Louis mellett ébredtem. Ijedve néztem körül, hisz nem emlékszek mi történt az éjjel. Szerencsére a ruhám rajtam van, így rájöttem, hogy semmi olyan nem történt..elméletileg. Gyakorlatilag bármi történhetett. -Lou..-löktem oldalba, aminek a következménye az lett, hogy leesett az ágyról. -Áu..-szólalt meg, majd feltápászkodott.-Neked is jó reggelt.-morogta el ezt a pár szót. -Bocsi..-hajtottam le a fejemet.-Nem direkt volt..-majd megöleltem. -Semmi baj.-mosolyodott halványan el. Érzem, hogy az arcom halvány piros színt vehetett fel, így kikászálodtam az öleléséből és a fürdőbe siettem. Jól éreztem, tényleg elpirultam. De nem értem. Miért? Jó, be kell vallanom, az évek során megváltozott Loui, helyesebb lett, na de akkor is. Megmosakodtam, majd összekaptam magamat és leindultam megkeresni, hogy hol van Adam. Benyitottam az egyik helységbe, ahol egy barna hajú nő és Harry feküdtek. Még szerencse, hogy a takaró rajtuk volt. Becsuktam a szememet, és becsuktam az ajtót. A következő szobában a többi fiú feküdt a földön, kivéve Adam-et. Lépteket hallottam meg az emeletről, így megfogtam a hozzám legközelebb eső tárgyat.-ebben az esetben egy seprű volt. -Jó reggelt.-köszönt Adam fél álomban. -Áááá..baszki!-kiáltottam fel, majd elnevettem magamat.-Bocsi, csak nem tudtam hogy ki jön le. -Semmi baj..-nevette el magát. Felmentem a szobámba, majd kihessegettem onnan Louist kihesegettem a szobámból, és neki álltam öltözködni. Összekészülődtem, majd lementem a lépcsőn. Megfogtam két serpenyőnek a tetejét, majd azokat összeütve keltettem fel mindenkit. -Mi a fene ez a zaj?-kiabált Harry. -Ez annak a hangja, hogy kelj fel.-mondtam. Lassan mindenki a konyhába jött, a fiúk és két lány. -Öö..-néztem körül.-Ti kik vagytok? Nem válaszoltak csak néztek a semmibe. -Kösz a választ, többet tudtam meg.-vágtam oda hozzájuk. Mindenki reggelizett, majd elindultam boltba. -Viki, várj!-futott utánam Lou. Megálltam, majd megvártam még elér hozzám. -Miért jöttél utánam?-nevettem azon ahogyan ő levegőért kapkod. -Mert akarok a tegnapiról beszélni..-lihegett. -És mégis mit?-haraptam az ajkamba, majd tovább mentem. -Mindent?-nevette el magát. Majd elkezdtünk beszélgetni.
{Adam}
A reggeli majdnem támadás és a reggeli után úgy éreztem, szükségem van a pohár kólámra. Becsoszogtam tehát a konyhába, ahol ott volt Faith, a lány aki mellett ébredtem.Fülig pirult, mivel igen hiányos öltözetben volt, de a boxerem meg a pólóm nagyon jól állt neki.
-Szia-villantottam rá egy mosolyt.
-Szia...-elpirult, amitől csak még gyönyörűbb volt. Odaléptem hozzá, fél kézzel magamhoz húztam, és hosszan csókoltam.Miután elhúzódott, még egy mosolyt villantottam.
-Azt hiszem ez kimaradt reggel- visszafordultam a hűtőhöz, és kivettem a kólát. A csuklómon egy gyengéd szorítást érzek, mire megfordulok. Faith kitűri a haját a szeméből, és rám mosolyog.
-Adam...mi van köztünk?-süt róla, hogy zavarban van. Valójában semmi különöset nem érzek iránta, jó persze, vonzó meg minden, de nem hiszem, hogy bele tudnék szeretni.
-Mi lenne? Volt egy éjszakánk. Nem tudom, hogy lefeküdtünk-e. Azt mondom, hogy hívni foglak, te pedig tudni fogod, hogy nem. Ennyi.
-Nem hiszem, Adam.- Faith közelebb lép, és zavarba hoz. Nem tudok hátrálni, mert a hátam mögött van a hűtő.
-De..-nagyot nyelek- ez mindig így van.
-De most ÉN mondom azt, hogy hívni foglak, és majd TE őrülsz bele, hogy nem.- Faith egy csókot nyom a számra, majd kisétál a konyhából. Lecsúszok a hűtő oldalán. Mit művel velem ez a lány?!
FELHÍVÁS
Hé, te!
Bizony,te aki a boobearstory.blogspot.com-on jársz!
Képzeld lehetőséged van One Shotokat írni, és....megjelentetem ;) Sőt...ha felveszel ismerősnek, és rám írsz (Louis KicsiTommo Austin) még a fejezeteimbe is beleírhatsz. Ha tetszel, még karaktert is kapsz ;)
Csók, drágám <3
Adam.
link a facemről:
One shot by:Anonim
Sziasztok szerelmeim! Egy One shot-ot kaptok most, nem az én tollamból. Egy Directioner lányt megichlettünk, és ezért hatalmas ölelés :) Lassan a feji is jön. csók:
Adam
1.nap
Ma mentél el. A fiúk próbálnak vígasztalni, de képtelen vagyok nem téged látni mindenhol. Szeretlek. Nem tehetek róla, és sajnálom, de szeretlek. Viki, nagyon hiányzol.
2.nap
Az egész az én hibám volt. Ma próbáltalak hívni, de foglaltat jeleztél. A koncerten kiakadtam ez egyik rajongómra, aki azt írta egy táblára, hogy a szakítás a te hibád. Tudom, hogy az enyém, és sajnálom. Kérlek, olvasd el törlés nélkül!
3.nap
Nem is olvasod el az üzeneteimet. Ma Adammel beszéltem. Azt mondja, hogy nagyon ki vagy bukva és csak sírsz és sírsz. Ne tedd ezt magaddal. Tudd, hogy szeretlek. Kérlek, vigyázz magadra, mert fontos vagy számomra.
4.nap
Számolom a napokat. Kértél egy hét haladékot. Nem tudlak elhagyni. Abba belehalok. Ma hülyültünk a fiúkkal, de nem volt olyan jó, mint lenni szokott...a kacajod nélkül nem...Nélküled semmi sem ugyan az.
5.nap
Már csak két nap, és újra beszélsz velem. Ma beszéltem Adammel...megint.Szerintem már meg fog unni engem. Azt mondta, hogy ma már mosolyogtál, és jó kedved volt. /MIÉRT?!/ Azt kérdeztem, hogy döntöttél-e. Elmosolyodott, és kilépett a Skype-ból. Gyűlölöm ilyenkor -.-"
6.nap
Ma írtál egy üzit, amit megígértél.
"Szia Luzz!
A holnapi találkozó jó lesz a Burger King-ben? Én ott leszek 13:30-kor."
Azt hittem h szívbajt kapok. SZERETLEK.
7.nap
Igen! Kibékültünk. Épp tartok a házatokho...
HÍRADÓ:
Megerősítették a hírt, hogy Louis Tomlinson egy súlyos baleset következtében meghalt. Victoria és Adam, valamint a One Dierction nem nyilatkozott...
Adam
1.nap
Ma mentél el. A fiúk próbálnak vígasztalni, de képtelen vagyok nem téged látni mindenhol. Szeretlek. Nem tehetek róla, és sajnálom, de szeretlek. Viki, nagyon hiányzol.
2.nap
Az egész az én hibám volt. Ma próbáltalak hívni, de foglaltat jeleztél. A koncerten kiakadtam ez egyik rajongómra, aki azt írta egy táblára, hogy a szakítás a te hibád. Tudom, hogy az enyém, és sajnálom. Kérlek, olvasd el törlés nélkül!
3.nap
Nem is olvasod el az üzeneteimet. Ma Adammel beszéltem. Azt mondja, hogy nagyon ki vagy bukva és csak sírsz és sírsz. Ne tedd ezt magaddal. Tudd, hogy szeretlek. Kérlek, vigyázz magadra, mert fontos vagy számomra.
4.nap
Számolom a napokat. Kértél egy hét haladékot. Nem tudlak elhagyni. Abba belehalok. Ma hülyültünk a fiúkkal, de nem volt olyan jó, mint lenni szokott...a kacajod nélkül nem...Nélküled semmi sem ugyan az.
5.nap
Már csak két nap, és újra beszélsz velem. Ma beszéltem Adammel...megint.Szerintem már meg fog unni engem. Azt mondta, hogy ma már mosolyogtál, és jó kedved volt. /MIÉRT?!/ Azt kérdeztem, hogy döntöttél-e. Elmosolyodott, és kilépett a Skype-ból. Gyűlölöm ilyenkor -.-"
6.nap
Ma írtál egy üzit, amit megígértél.
"Szia Luzz!
A holnapi találkozó jó lesz a Burger King-ben? Én ott leszek 13:30-kor."
Azt hittem h szívbajt kapok. SZERETLEK.
7.nap
Igen! Kibékültünk. Épp tartok a házatokho...
HÍRADÓ:
Megerősítették a hírt, hogy Louis Tomlinson egy súlyos baleset következtében meghalt. Victoria és Adam, valamint a One Dierction nem nyilatkozott...
2013. augusztus 1., csütörtök
Bocsi,hugi ;)
{Adam}
Luzznak vissza kellett mennie interjúzni meg ilyenek, de megígérte hogy majd átjön hozzám. Mosolyogva beszélgettünk a koncertről, az egész hazaúton. Útközben megálltunk Vikiéknél. Kipattantam és kinyitottam Viknek az ajtót. Bementünk. Viki felszaladt,összepakolni, viszont Anita, Viki anyukája megállított.
-Tényleg nálad alszik, vagy ez kamu? - méregetett.
-Nálam alszik.
-A szüleid..-le is hajtotta a fejét zavarában. A szüleim egyáltalán nem törődnek velem. Nagyon sok pénzük van, de hidd el, hogy a pénz nem minden. Anya igazából azért hív kicsimnek, mert nem tudja a nevem. Van egy házam, és 16 éves koromtól magam intézem az ügyeim. Viki lecsörtet a lépcsőn.
-Meddig marad?
-Tudod, hogy bármeddig maradhat nálam...-mosolyodom el, és átölelem Vikit.
- A baj csak az h ezt Ő is tudja :D- nevet Anita- holnap hívlak, hogy mikor jössz, oké?-megöleli és megpuszilgatja Vikit, majd megyünk is tovább.Louis a hátsó kertben van, a bandával együtt. Vikire és rám néz.
-Ti együtt?-meglepődik, és látom a szemében a féltékenységet is. Felnevetek.
-Dehogyis! Tudod, hogy a húgom!- magamhoz rántom Vikit, és összekócolom a haját. Viki tökre elpirulva igazgatja a haját, miközben a fiúk kacagnak.
- Bemenjünk vagy hozzak még ki széket?-tör elő belőlem a házigazda, habár nem számítottam a fiúkra is.
-Miért csak két szék van kint?- kérdezi az egyik srác.
-Mert a szüleim le sem szarnak engem.- Viki erősebben szorítja a derekamat, de én elmosolyodok. Már megszoktam.A fiúkkal még kihozunk egy pár széket, míg Viki a konyhában "csinál valami kaját".
- Mindig is Oxfortban éltél?-kérdezi Zyan, és rágyújt.
-Nem. Viki Luzz megy én Doncasterben nevelkedtünk. Aztán két éve Vikiék ide költöztek, tehát én meg jöttem velük. Nem nagy szám.-mosolygok.
-Istenem, mindenki erre az életre vágyik, te meg nem?!Mármint a tiédre. Kötelezettségek nélkül, egyedül...
-Nem.-rázom meg a fejem.- Hidd el, hogy ha nincs nekem Luzz és Viki akkor megőrülök.-mosolygok.-Amúgy Adam vagyok.
-Liam.-mosolyog az a srác aki az előbb kérdezett.-Ők itt Zyan, Harry Niall...és Louist már ismered-mutatja be a bandát.
-Ez nekem nagyon fura. Filmet lehetne készíteni rólad.-nevet-Harry.
-Nekem az a fura, hogy itt van hat srác, és én pakolok.-szól ki a konyhából Viki. Luzz és én azonnal felpattanunk, és bemegyünk segíteni a húgunknak.Kiviszek egy tálcát, szendvicsekkel telepakolva.
-Bulit rendezel?-lepődik meg Nail. Mosolyogva megrázom a fejem.
-Viki szokása szerint túllőtt a célon. Sört vagy bort hozhatok? Esetleg jégert?-kérdezem, miután leteszem a kaját az asztalra.
-WOW,mennyi piád van?-lepődnek meg a fiúk. Egy mosolyt villantok rájuk, majd elindulok a rejtett piahűtő felé, ami pár méterre van az asztaltól. Erősen megrántom a kerti csapot, így fel is tárul a hűtő.A fiúk szájtátva felém fordulnak, majd azonnal a hűtőhöz jönnek, és szinte ki is ürítjük azt. Luzz és Viki még mindig a konyhában vannak, így kimaradnak az első kör Jégerből.Meg a másodikból is. Most már félek, hogy bajuk van, így csendben bemegyek a konyhába, Viki a pulton ül, vigyorog mint a tejbetök, Luzz meg háttal van nekem, de Viki hajával játszik.
- Köhömm...-nevetve figyelem azt, ahogy elugranak egymástól.
-Mi épp..-kezd magyarázkodni Luzz, mejd meglátja, hogy én vagyok az, és pacsira tartja a kezét.-Enyém a csaj!-folytatja, de olyan mosollyal,hogy nem tudok haragudni rá, és megadom neki a pacsit.
-Adam, ne értsd félre, mi épp...-Viki őrült magyarázkodásba kezd, leugrik a pultról, és a körmével játszik. Ha kedves lennék akkor belé fojtanám a szót, és nem várnám el a magyarázkodást, de nem ilyen vagyok.
-Igen? Mi történt?-nézek megjátszott csúnya szemmel.
-Én csak beszélgettem Luisszal, és fájt a lábam, és felültem a...
- Miért nem tudod azt mondani, hogy Loui?!- száll be a játékba Luzz is.
-Sajnálom...-Viki szeme könnyben ázik.-Nem akarom megbántani az érzéseidet...
Luzzal felnevezünk.Vikinek leesik a tantusz, és csúnyán néz ránk.
-Egoista barmok.-suttogja, majd felkap egy tálcát, és kimegy. Mi Luzzal szakadtunk a nevetéstől.
-Az az arc-visítottam, és eljátszottam Viki arcát. Nevetve és ölelkezve mentünk ki a fiúkhoz, akik amúgy már berúgtak. Viki is furán nézett ki, és megláttam az abszintot az asztalon.Sóhajtottam, és pont elküldtem volna őket, amikor Luzz a kezembe nyomta az üveget.
-Amennyit csak bírsz-nevetett.
Na, ennyire emlékszem az estéből. Másnap reggel másnaposan ébredtem, egy szőke lány mellett, a saját szobámban...Mi a halál történhetett tegnap este? Hol van Viki?! A francba.
Luzznak vissza kellett mennie interjúzni meg ilyenek, de megígérte hogy majd átjön hozzám. Mosolyogva beszélgettünk a koncertről, az egész hazaúton. Útközben megálltunk Vikiéknél. Kipattantam és kinyitottam Viknek az ajtót. Bementünk. Viki felszaladt,összepakolni, viszont Anita, Viki anyukája megállított.
-Tényleg nálad alszik, vagy ez kamu? - méregetett.
-Nálam alszik.
-A szüleid..-le is hajtotta a fejét zavarában. A szüleim egyáltalán nem törődnek velem. Nagyon sok pénzük van, de hidd el, hogy a pénz nem minden. Anya igazából azért hív kicsimnek, mert nem tudja a nevem. Van egy házam, és 16 éves koromtól magam intézem az ügyeim. Viki lecsörtet a lépcsőn.
-Meddig marad?
-Tudod, hogy bármeddig maradhat nálam...-mosolyodom el, és átölelem Vikit.
- A baj csak az h ezt Ő is tudja :D- nevet Anita- holnap hívlak, hogy mikor jössz, oké?-megöleli és megpuszilgatja Vikit, majd megyünk is tovább.Louis a hátsó kertben van, a bandával együtt. Vikire és rám néz.
-Ti együtt?-meglepődik, és látom a szemében a féltékenységet is. Felnevetek.
-Dehogyis! Tudod, hogy a húgom!- magamhoz rántom Vikit, és összekócolom a haját. Viki tökre elpirulva igazgatja a haját, miközben a fiúk kacagnak.
- Bemenjünk vagy hozzak még ki széket?-tör elő belőlem a házigazda, habár nem számítottam a fiúkra is.
-Miért csak két szék van kint?- kérdezi az egyik srác.
-Mert a szüleim le sem szarnak engem.- Viki erősebben szorítja a derekamat, de én elmosolyodok. Már megszoktam.A fiúkkal még kihozunk egy pár széket, míg Viki a konyhában "csinál valami kaját".
- Mindig is Oxfortban éltél?-kérdezi Zyan, és rágyújt.
-Nem. Viki Luzz megy én Doncasterben nevelkedtünk. Aztán két éve Vikiék ide költöztek, tehát én meg jöttem velük. Nem nagy szám.-mosolygok.
-Istenem, mindenki erre az életre vágyik, te meg nem?!Mármint a tiédre. Kötelezettségek nélkül, egyedül...
-Nem.-rázom meg a fejem.- Hidd el, hogy ha nincs nekem Luzz és Viki akkor megőrülök.-mosolygok.-Amúgy Adam vagyok.
-Liam.-mosolyog az a srác aki az előbb kérdezett.-Ők itt Zyan, Harry Niall...és Louist már ismered-mutatja be a bandát.
-Ez nekem nagyon fura. Filmet lehetne készíteni rólad.-nevet-Harry.
-Nekem az a fura, hogy itt van hat srác, és én pakolok.-szól ki a konyhából Viki. Luzz és én azonnal felpattanunk, és bemegyünk segíteni a húgunknak.Kiviszek egy tálcát, szendvicsekkel telepakolva.
-Bulit rendezel?-lepődik meg Nail. Mosolyogva megrázom a fejem.
-Viki szokása szerint túllőtt a célon. Sört vagy bort hozhatok? Esetleg jégert?-kérdezem, miután leteszem a kaját az asztalra.
-WOW,mennyi piád van?-lepődnek meg a fiúk. Egy mosolyt villantok rájuk, majd elindulok a rejtett piahűtő felé, ami pár méterre van az asztaltól. Erősen megrántom a kerti csapot, így fel is tárul a hűtő.A fiúk szájtátva felém fordulnak, majd azonnal a hűtőhöz jönnek, és szinte ki is ürítjük azt. Luzz és Viki még mindig a konyhában vannak, így kimaradnak az első kör Jégerből.Meg a másodikból is. Most már félek, hogy bajuk van, így csendben bemegyek a konyhába, Viki a pulton ül, vigyorog mint a tejbetök, Luzz meg háttal van nekem, de Viki hajával játszik.
- Köhömm...-nevetve figyelem azt, ahogy elugranak egymástól.
-Mi épp..-kezd magyarázkodni Luzz, mejd meglátja, hogy én vagyok az, és pacsira tartja a kezét.-Enyém a csaj!-folytatja, de olyan mosollyal,hogy nem tudok haragudni rá, és megadom neki a pacsit.
-Adam, ne értsd félre, mi épp...-Viki őrült magyarázkodásba kezd, leugrik a pultról, és a körmével játszik. Ha kedves lennék akkor belé fojtanám a szót, és nem várnám el a magyarázkodást, de nem ilyen vagyok.
-Igen? Mi történt?-nézek megjátszott csúnya szemmel.
-Én csak beszélgettem Luisszal, és fájt a lábam, és felültem a...
- Miért nem tudod azt mondani, hogy Loui?!- száll be a játékba Luzz is.
-Sajnálom...-Viki szeme könnyben ázik.-Nem akarom megbántani az érzéseidet...
Luzzal felnevezünk.Vikinek leesik a tantusz, és csúnyán néz ránk.
-Egoista barmok.-suttogja, majd felkap egy tálcát, és kimegy. Mi Luzzal szakadtunk a nevetéstől.
-Az az arc-visítottam, és eljátszottam Viki arcát. Nevetve és ölelkezve mentünk ki a fiúkhoz, akik amúgy már berúgtak. Viki is furán nézett ki, és megláttam az abszintot az asztalon.Sóhajtottam, és pont elküldtem volna őket, amikor Luzz a kezembe nyomta az üveget.
-Amennyit csak bírsz-nevetett.
Na, ennyire emlékszem az estéből. Másnap reggel másnaposan ébredtem, egy szőke lány mellett, a saját szobámban...Mi a halál történhetett tegnap este? Hol van Viki?! A francba.
2013. július 28., vasárnap
Az a bizonyos koncert...
Victoria szemszöge:
Amint kitett Adam otthon engem, egyenesen a szobámba rohantam, és a ruhás szekrényemből
kezdtem el a ruháim között válogatni.
Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit vegyek fel estére.
Esetleg egy szoknyát egy szép blúzzal? Vagy egy farmert egy egyszerű felsővel? Vagy talán egy
egybe szoknyát?
Ez olyan nehéz kérdés, mint a fiúknál a 'Melyik kocsi néz ki jobban?'.
Nehezen eldöntöttem mit veszek fel, majd a fürdőmbe indultam.
Vettem egy meleg fürdőt, és a hajamat is megmostam, majd kiszálltam a kádból.
Felvittem az arcomra egy nagyon minimális sminket, kivasaltam a hajamat és felöltöztem.
Még maradt húsz percem, míg Adam jön, így úgy döntöttem gyors eszek valamit, hiszen ma
csak egy kávét ittam.
Az idő hamar telt, és Adam is ideért.
Bedobtam a táskámba, a fonotsabb cuccaimat, mint például a telefonomat, pénztárcámat...
Majd útnak láttunk.
Az idő csöndben telt. Adam az útat figyelte, én a 'tájban' csodálkoztam, vagyis a városban.
Mint mindig az út megint gyorsan telt.
Elővettem a jegyeinket, majd beálltunk a sorba.
Fél óra várakozás után beengedtek minket.
Még van egy kis időnk a koncertig, így én elmentem a mosdóba.
Hamar végeztem, de a visszaúton egy illetőbe botlottam meg.
-Bocsánat.-mondtam.
-Direkt volt, ugye?-nevetett egy ismerős hang, majd felsegített.-Szia Viki!-mosolygott rám.
-Hát te mit keresel itt?
-Szia Louis, a koncertre jöttem.-mosolyodtam, majd egy ember intett Louisnak, hogy
induljon, mert nem sokára kezdődik a koncert.
-Majd a koncert után találkozzunk itt, oké?-mondta és intett, majd elindult.
Én csak sietve mentem vissza Adam-hez.
-Találd ki kivel találkoztam!-ültem le a helyemre, ami a 19-es szék volt.
De a válaszra már nem volt idő, hiszen elkezdődött a koncert.
{Adam}
Vikinek pisilnie kellett. Hisztiztem egy sort, majd vettem egy üveg sört magamnak, és beültem
a 20-as székre, a visító tinilányok közé.
-Te egy Boy Directioner vagy? Istenem, soha nem gondoltam volna, hogy találkozok eggyel!!
-Nem. Én utálom a bandát.
A mellettem lévő lány iszonyatos, sípolós-visítós nevetést hallatott. Kicsit ilyesztő volt, főleg,
hogy egyre közelebb araszolt hozzám.
-Ha nem vagy Directioner, az sem baj. Istenien nézel ki.
-Találd ki kivel találkoztam!- huppant le mellém Viki.
-Na?- kérdeztem vissza, de a táncoló visítozó majmok elkezdtek énekelni. Vikivel nagyon
sokáig nem tudtam beszélni. Figyeltem a majmokat. Felismertem Louist, bár megváltozott a
legutolsó találkozásunk óta-ami azért az elég emlékezetes volt.Akkor ordítottam vele...
-'És a következő számot egy nagyon jó barátomnak ajánlom! Viki, Isteni volt látni téged! És
Adam, ha itt vagy...tudod, miért ez a számunk'- és elkezdte énekelni a Forever Young-ot.
Leesett állal bámultam. a mellettem ülő Viki is le volt sokkolva. A szám után élveztem a
koncertet. Amint a fiúk elköszöntek Viki felpattant a székéről, és magával rántott
-Mit csinálsz?!-kérdezem ordítva. A mosdókhoz cipel, ahol Tommo vár minket. Viki a nyakába
ugrik, és agyonpuszilgatják egymást.
-Csá, Tommo.-húzom ki magamat. Louis észrevesz, és elmosolyodik. A szemem azonnal a vizes
nadrágjára kandikál, és kinevetem.(Hogy miért?) Luzz nagyon csúnyán néz rám, majd a nyakamba ugrik.
Megölelem a legjobb barátomat.
-Hiányoztál Ady!
-Te is nekem, Luzz.
Viki könnyes szemmel figyel minket, majd feladja, és ő is beszáll az ölelésbe.
-Na, a hugi is megjött- nevetek. Úgy állunk ott, mint mindig: Egy kis család.
kezdtem el a ruháim között válogatni.
Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit vegyek fel estére.
Esetleg egy szoknyát egy szép blúzzal? Vagy egy farmert egy egyszerű felsővel? Vagy talán egy
egybe szoknyát?
Ez olyan nehéz kérdés, mint a fiúknál a 'Melyik kocsi néz ki jobban?'.
Nehezen eldöntöttem mit veszek fel, majd a fürdőmbe indultam.
Vettem egy meleg fürdőt, és a hajamat is megmostam, majd kiszálltam a kádból.
Felvittem az arcomra egy nagyon minimális sminket, kivasaltam a hajamat és felöltöztem.
Még maradt húsz percem, míg Adam jön, így úgy döntöttem gyors eszek valamit, hiszen ma
csak egy kávét ittam.
Az idő hamar telt, és Adam is ideért.
Bedobtam a táskámba, a fonotsabb cuccaimat, mint például a telefonomat, pénztárcámat...
Majd útnak láttunk.
Az idő csöndben telt. Adam az útat figyelte, én a 'tájban' csodálkoztam, vagyis a városban.
Mint mindig az út megint gyorsan telt.
Elővettem a jegyeinket, majd beálltunk a sorba.
Fél óra várakozás után beengedtek minket.
Még van egy kis időnk a koncertig, így én elmentem a mosdóba.
Hamar végeztem, de a visszaúton egy illetőbe botlottam meg.
-Bocsánat.-mondtam.
-Direkt volt, ugye?-nevetett egy ismerős hang, majd felsegített.-Szia Viki!-mosolygott rám.
-Hát te mit keresel itt?
-Szia Louis, a koncertre jöttem.-mosolyodtam, majd egy ember intett Louisnak, hogy
induljon, mert nem sokára kezdődik a koncert.
-Majd a koncert után találkozzunk itt, oké?-mondta és intett, majd elindult.
Én csak sietve mentem vissza Adam-hez.
-Találd ki kivel találkoztam!-ültem le a helyemre, ami a 19-es szék volt.
De a válaszra már nem volt idő, hiszen elkezdődött a koncert.
{Adam}
Vikinek pisilnie kellett. Hisztiztem egy sort, majd vettem egy üveg sört magamnak, és beültem
a 20-as székre, a visító tinilányok közé.
-Te egy Boy Directioner vagy? Istenem, soha nem gondoltam volna, hogy találkozok eggyel!!
-Nem. Én utálom a bandát.
A mellettem lévő lány iszonyatos, sípolós-visítós nevetést hallatott. Kicsit ilyesztő volt, főleg,
hogy egyre közelebb araszolt hozzám.
-Ha nem vagy Directioner, az sem baj. Istenien nézel ki.
-Találd ki kivel találkoztam!- huppant le mellém Viki.
-Na?- kérdeztem vissza, de a táncoló visítozó majmok elkezdtek énekelni. Vikivel nagyon
sokáig nem tudtam beszélni. Figyeltem a majmokat. Felismertem Louist, bár megváltozott a
legutolsó találkozásunk óta-ami azért az elég emlékezetes volt.Akkor ordítottam vele...
-'És a következő számot egy nagyon jó barátomnak ajánlom! Viki, Isteni volt látni téged! És
Adam, ha itt vagy...tudod, miért ez a számunk'- és elkezdte énekelni a Forever Young-ot.
Leesett állal bámultam. a mellettem ülő Viki is le volt sokkolva. A szám után élveztem a
koncertet. Amint a fiúk elköszöntek Viki felpattant a székéről, és magával rántott
-Mit csinálsz?!-kérdezem ordítva. A mosdókhoz cipel, ahol Tommo vár minket. Viki a nyakába
ugrik, és agyonpuszilgatják egymást.
-Csá, Tommo.-húzom ki magamat. Louis észrevesz, és elmosolyodik. A szemem azonnal a vizes
nadrágjára kandikál, és kinevetem.(Hogy miért?) Luzz nagyon csúnyán néz rám, majd a nyakamba ugrik.
Megölelem a legjobb barátomat.
-Hiányoztál Ady!
-Te is nekem, Luzz.
Viki könnyes szemmel figyel minket, majd feladja, és ő is beszáll az ölelésbe.
-Na, a hugi is megjött- nevetek. Úgy állunk ott, mint mindig: Egy kis család.
2013. július 26., péntek
A vásárlás
-Victoria- nyögöm- Nem hagyhatnánk ezt abba?
-Nem.- Viki megfordul, barna haja és gesztenyebarna szeme csillog. Buzinak érzem magam ebben a szerelésben.Csoszogva megyek a következő adag ruháért.
- Adam!- szól be a próbafülkébe Viki. Épp veszem fel a csőnacit, amit a kezembe nyomott.
- Tessék?- A tükörben nézegetem magam elé tartva a fehér pólót. Erősen V kivágású, amit soha nem vennék fel.
- Akkor este elviszel koncertre?
- Milyen koncertre?- kilépek a próbafülkéből.
- Istenem, de jól nézel ki így!
- Milyen koncert?- vizsgálom meg magam a tükörben, Igen, tényleg jobb egy fokkal...
- Tudod, van ez a banda..- Viki játsik a hajával.
- Ne. Ugye nem az a One..izé?
- One Direction... Ugye tudod, hogy Louis a mi Louisnk, attól függetlenül, hogy most turnézik?
Megrázom a fejem, és visszamegyek a próbafülkébe. Magamra húzom a függönyt. Már 3 éve, hogy...Hogy csak úgy otthagyott. Louis Austin volt a legjobb barátom, kiskorunk óta. Mindent vele beszéltem meg. Aztán jelentkezett az X-faktorba. amikor nem jutott tovább, ÉN nyugtatgattam..Utána mégis továbbjutott. Biztattam, mellette álltam. Mindig ott voltam Neki. Én és Viki. Vikinek elég az, hogy néha-néha összefutnak, elhívja egy kávéra, és be sem áll a szája. Hát nekem nem elég ennyi Lou-ból. Jó, persze az egy dolog, hogy híres de nem kéne elfelejtenie, engem! Aki mindig ott volt neki...gyorsan lekapom a pólót meg a nadrágot, visszaveszem a saját cuccaim,és kimegyek a próbafülkéből.
- Mennyire akarsz elmenni?- sóhajtok, ahogy meglátom Viki könnyes szemeit.
- Nagyon hiányzik, Adam- néz rám azokkal a szemekkel, amiknek soha sem tudtam nemet mondani.
- Nekem is, kicsi.- átöleltem, ő pedig a pólómba markolt.-Gondolom akkor elviszel.
Bólintottam. Megfogtam a kosarat, és fizettem a ruhákért. Viki belém karolt, és mosolygott. Kinyitottam a kocsit.
-Viki...most hazaviszlek, és majd érted megyek, jó?-indítok, miután beszállt.
- Ahham. Köszönöm Adam. -több szó nem is esett köztünk. Viki boldog volt, én meg össze voltam törve a régi emlékek alatt. Kiteszem Vikit a házuknál. Majd hazamegyek, és levetem magam az ágyamra. Gondolkozom az elmúlt három éven: Azon, hogy mennyire magam alatt voltam. Azon, hogy Viki maradt velem, aki igazából közös barátunk. Azon, hogy vajon koncert után összefutunk-e. A telefonom pittyegésére figyelek, és bemegyek a fürdőbe. Félhosszú hajam viszonylag jól áll. Felkapom az új gönceimet, majd megyek is tovább. Ha rossz lesz a mai napom, én nekem végem...
Adam.
-Nem.- Viki megfordul, barna haja és gesztenyebarna szeme csillog. Buzinak érzem magam ebben a szerelésben.Csoszogva megyek a következő adag ruháért.
- Adam!- szól be a próbafülkébe Viki. Épp veszem fel a csőnacit, amit a kezembe nyomott.
- Tessék?- A tükörben nézegetem magam elé tartva a fehér pólót. Erősen V kivágású, amit soha nem vennék fel.
- Akkor este elviszel koncertre?
- Milyen koncertre?- kilépek a próbafülkéből.
- Istenem, de jól nézel ki így!
- Milyen koncert?- vizsgálom meg magam a tükörben, Igen, tényleg jobb egy fokkal...
- Tudod, van ez a banda..- Viki játsik a hajával.
- Ne. Ugye nem az a One..izé?
- One Direction... Ugye tudod, hogy Louis a mi Louisnk, attól függetlenül, hogy most turnézik?
Megrázom a fejem, és visszamegyek a próbafülkébe. Magamra húzom a függönyt. Már 3 éve, hogy...Hogy csak úgy otthagyott. Louis Austin volt a legjobb barátom, kiskorunk óta. Mindent vele beszéltem meg. Aztán jelentkezett az X-faktorba. amikor nem jutott tovább, ÉN nyugtatgattam..Utána mégis továbbjutott. Biztattam, mellette álltam. Mindig ott voltam Neki. Én és Viki. Vikinek elég az, hogy néha-néha összefutnak, elhívja egy kávéra, és be sem áll a szája. Hát nekem nem elég ennyi Lou-ból. Jó, persze az egy dolog, hogy híres de nem kéne elfelejtenie, engem! Aki mindig ott volt neki...gyorsan lekapom a pólót meg a nadrágot, visszaveszem a saját cuccaim,és kimegyek a próbafülkéből.
- Mennyire akarsz elmenni?- sóhajtok, ahogy meglátom Viki könnyes szemeit.
- Nagyon hiányzik, Adam- néz rám azokkal a szemekkel, amiknek soha sem tudtam nemet mondani.
- Nekem is, kicsi.- átöleltem, ő pedig a pólómba markolt.-Gondolom akkor elviszel.
Bólintottam. Megfogtam a kosarat, és fizettem a ruhákért. Viki belém karolt, és mosolygott. Kinyitottam a kocsit.
-Viki...most hazaviszlek, és majd érted megyek, jó?-indítok, miután beszállt.
- Ahham. Köszönöm Adam. -több szó nem is esett köztünk. Viki boldog volt, én meg össze voltam törve a régi emlékek alatt. Kiteszem Vikit a házuknál. Majd hazamegyek, és levetem magam az ágyamra. Gondolkozom az elmúlt három éven: Azon, hogy mennyire magam alatt voltam. Azon, hogy Viki maradt velem, aki igazából közös barátunk. Azon, hogy vajon koncert után összefutunk-e. A telefonom pittyegésére figyelek, és bemegyek a fürdőbe. Félhosszú hajam viszonylag jól áll. Felkapom az új gönceimet, majd megyek is tovább. Ha rossz lesz a mai napom, én nekem végem...
Adam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)