Oldalak

2013. szeptember 8., vasárnap

Fárasztó hét.És ez még csak most kezdődik...

{Viki}
Fáradtan döntöm a kávéautómatának a fejem, mikörzben az készíti a kávémat. Egy hete hozták be Adamet.Első nap próbáltuk elterelni a figyelmét, de sajnos nem ment. Második nap valamilyen úton-módon kiderült, hogy Louis barátnője vagyok, úgyhogy szétzaklattak a suliban, és a kórházba vezető úton. Anyával beszéltem, és Adam betegségét meg a zaklatást figyelembe véve magántanuló lettem, de sajnos így is, egész nap bent..
Ordítás töri meg a kihalt kórházat. Adamtől jön a hang, akit éppen lumbálnak.A lumbálás az azt jelenti, hogy gerinc velő folyadékot vesznek tőle. Beleütöttem a kávégépbe a fejem, és elgondolkoztam, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.Louis hív.
-Igen?-szólok bele a telefonba, és elveszem a latte moccacsínómat.
-Viki, el fog húzódni az interjú..
-Mikor tudsz bejönni?
-Csak valamikor este. Addig hazamész, vagy...
-Nem hagyom egyedül.-lerogyok a kórházi székre, és nagyot kortyolok a kávéból. Mostanában csak ez tart életben.
-Mióta nem aludtál, kicsim?-Louis hangja aggódó.
-Az mindegy. Nem száááámít-ásítok.
-De, kicsim!- Louis nagyon félt engem, mert alig ettem meg aludtam a héten.- Nem teheted ezt,vagyis nem magaddal...Figyi, most mennem kell, de később..-a vonal megszakad, én pedig fáradtam elteszem a telefonom. Egy utólsó óriási ordítás hallatszik ki a majd elfojtott zokogás. Befejezték Adam lumbálását. Felpattanok, és az ajótóhoz ugrok. Tolókocsiban tolják ki Adamet.A nővérre mosolygok, és átveszem a kocsit.
-Mizu, fürtös?-simogatom meg a haját.
-Miért, Viki? Úgy fáj mindenem, mintha ki akarna szakadni belőlem. Miért kellett nekiállni a kemónak?
Csendben tolom tovább. Ez az Ő döntése volt, de támogattam. Mindig támogatom. Tovább simogatom a haját, majd betolom a szobájába. Segítek neki az ágyába feküdni. A szekrényéhez lépek, és kiveszek belőle egy másik pizsamát.
-Nem kell ám ezt csinálnod-kapja el a kezemet, és érzem rajta, hogy mindjárt összehullik lelkileg...kezd nagyon kikészülni. A karjaiba vetem magam, és kitör belőlem a zokogás.

{Adam}
Fáradtan simogatom Viki hátát. Az összes izmom ég, amivel tartom őt, de képtelen vagyok elengedni. Lassan egyenletessé válik a légzése, és alszik. Végre. Nem vagyok hülye, látom rajta,hogy teljesen kikészíti a kórház. Alig alszik, és még annál kis kevesebbet eszik.Kikészíti magát, miattam. Egy kicsit befeszítem a hátam, de azzonnal elernyesztem. Olyan fájdalom tör rám, hogy legszívesebben ordítanék, de nem kelthetem fel Vikit. Lassan kicsúszok alóla, és alaposan betakargatom az ágyamban. Felveszem a papucsom, és elkezdtem kifelé menni, miközben a bútorokba támsazkodtam. Végig a falat támasztottam, mert a lábam nem bírta a terhelést. A nővérszoba előtt pár lépéssel térdere hullok, ami óriási fájdalmakkal jár, mégis a szobámban alvó Vikire gondolok, és elfojtom az ordítást. A nővérszobában viszont meghallottak. Azonnal odajön hozzám egy nővér, és visszakísér a szobámba. Mindegyin nővér ismer már engem, így jóban is vagyunk. Amint meglátja a szobámban összegömbölyödött Vikit, int hogy feküdjek be mellé.Befekszem, és átkarolom. Egy darabig hallgatom Viki szuszogását, és a gondatlan időkre gondolok, amikor még csak én meg Ő..és persze ouis voltunk. Amikor nem voltam beteg, Louis nem volt roksztár, és...amikor még normálisak voltunk. A lumbálásonkapott nyugtató hatni kezd, és csandesen álomba szenderülök én is. Arról álmodom, hogy milyen szép lenne ezt is túlélni,

{Louis}
Idegesen doboltam a lábammal, és hol Harryre, hol Liamre néztem, majd doboltam tovább.
-Gond van?-jön oda egy asszinsztens-lány.
-Kórházba kell mennem. Kábé már egy órája....
-Jó, azonna-a hangját megszakítja a rendező, a RAJTA-kiáltással.
-Köszöntjük a One Directiont!-A lány kábé velünk egyidős, haja színe megegyezik a szemével, mind a kettő gesztenyebarna.
-Sziasztok-mosolygunk és integetünk...MINDIG mosolygunk, és integetünk.
Végigmegyünk a szokásos kérdéseken. mikor, hol miért alakultunk, satöbbi-satöbbi.
-Louis, merre van a barátnőd?-mosolyog rám a lány.
Lesokkolok. Nem szoktak ennyire beleavatkozni a magánügyeimbe.
-Viki most kórházban van.
-Terhes?
A csaj egyre jobban sokkol. Meg a zsebemben folyamatosan rezgő telefon is. Felveszem.
-Louis-liheg Viki-Nem zavarnálak, de Adam..állapota rosszabbodik...Én...
-Két perc és ott vagyok.
Nem veszthetem el Adamet!