Mi?! Nem, az nem lehet...

{Viki}
-Loius, nem hiszed, hogy ez túl kevés lesz?-nézek a bőröndre a csomagtartóban. Louis lecapja a csomagtartót.
-Viki, csak egy éjszakára kell bent maradnia.-szorosan magához húz-Nyugi, nem lesz semmi baj.
-Luzz,gondolkoztam. Emlékszel valaha is olyanra, hogy Adam beteg lett volna?-kérdőn nézek rá. Zyan dudál kettőt, mire gyorsan bevágódunk hátra.
-Nem.-súgja még oda nekem Louis.-De nyugodj meg, hallod?
Megrázom a fejem. Nem tudok megnyugodni. Akkor sem tudtam, amikor Louist veszítettem el, és most, hogy Adam kórházban van...A könnyeim végre valahára utat törnek maguknak, és Louis vállára hajtom a fejem. A kórházig végigsírom az utat. A fiúk tapintatosan egy megjegyzést sem tesznek, csk néha Zyan kérdezi, hogy merre kell  fordulni. Leparkolunk a kórház előtt. Georgia, Adam kocsija pöffent egyet, amire egy kicsit elmosolyodok. De képtelen vagyok elengedni Louist. Képtelen vagyok a kórházi ágyban látni Adamet. Képtelen avgyok elveszteni még egy embert. Jajj, Istenem, Victoria! Szedd össze magad, aztán elég legyen ebből! veszek egy nagy levegőt, és elkezdem építeni szívem köré a falat. nem fog meghalni. Csak soha nem volt beteg, és most a szervezete furcsán reagál. Liam hátrafordul az anyósülésből.
-Viki, jól vagy?
-Várj, mindjárt kész...-az utolsó téglát is a lelkem körüli falba helyezem-tökéletesen-bólintok.
Louis gyorsan letörli a könnyeim, és homlokon puszil. Majd rám veti a hálóját, égető pillantásával. Látszik rajta, hogy egy-két könnycseppet ő is eleresztett.
-gyere, Viki. Szedjük össze azt a szerencsétlent-mosolyog majd ad egy szűzies csókot a számra. Bemegyünk a kórházba, Louis húzza a táskát. A recepcióhoz trappolok, ahol egy idős, házsártos nő ül.
-Jó napot! Azt szeretném megkérdezni, hogy Adam Ross melyik szobában van?
-Mi van?-fordul felém. Malac szemei gonoszságot küldenek felém, és megszorítom Louis kezét.
-Adam Rosst keressük-Louis a névtáblájára pillant.-Alica.
-Családtagok? Vagy...Úr Isten csak nem a...
-Cssst!-teszi az ujját a szája elé Louis, és kacsint.-Hányas szobában van?
-A 26-osban. 2. emelet, jobbra...Louis, aláírná ezt nekem?-nyomja oda a névjegyét Louisnak a nő. Elkezdek toporogni, és hátrafordulok. Zyan és Liam rám néz, És eltátogják, hogy jöjjenek-e? Megrázom a fejem, és a lift felé mutatok. Bólintanak, és odamennek. Louis is elszabadul, majd átöleli a derekamet, és a lift felé vesszük az irányt.
-Loo, csak nem újjab rajongó?-ugratja Zyan Louist. Lou csak nevet.
-Talán az eddigi legcsúnyább.
Megérkezik a lift, és beszállunk. Megnyomjuk a 2-est, és várunk. Pont becsukódna az ajtó, amikor egy docens ugrik be közénk, és eszeveszetten nyomkodja a kettes gombot. Egy mappát szorongat a kezében, amire nagy betűkkel az van írva, hogy ROSS,A.
Istenem! Jajj, biztos csak a labor eredmények..de ha ilyen gyorsan megjöttek, akkor csak egy dologra kereshettek rá...gyorsan összeteszem a tüneteket a fejemben:

• Adam mondogatta egy ideje, hogy vérzik az orra.
• Szédülékenység
• Alig evett mostanában

Jajj, ne...


{Adam}
-Te rohadt Ír!-nevetek, és hozzávágom a párnámat. Harryvel, Niallal és Jómagammal kérdezz-feleleket játszunk. Niall kérdése az volt, hogy nem féltem-e a seggem, mert melegnek nézek ki. Nagyokat nevetünk.
-Nem. És ha még egyszer beszóltok...Megkopasztom Harryt.-büszkén harapok bele a Twixembe. De amint újra a kajára nézek, felfordul a gyomrom. Elrohanok a WC-be, hogy az összes emésztetlen csokit, édességet és szedvicset amit eddig ettem kiadjak magamból. Miután gyomrom tartalma a kagylóban landol, lehúzom a WC-t. A fertőtlenítő szag csavarja az orrom. Felállok, és a kórházi tükörben bámulom magam, majd megrázom a fejem, és kiöblítem a szám. Visszacsoszogok az ágyamba.
-Jól vagy, Adam?-néz rám aggódva Niall. Műmosollyal bólintok, és betakarózok.
-Nem válaszoltál. Félted a segged?-nevet Hazza.
-Adam! Adam Ross?!-a hosszú combú orvos, egy szemüveges, elég furcsa ember, és a VikiLouisLiamZyan kvartett csatlakozik hozzánk.
-Doktornő, maga pár órát sem bír ki nélkülem?
Viki könnyes szemmel néz rám, és megrázza a fejét.
-Adam, egy borzalmas hírt kell közölnöm...
-Egy pillanat. Hugi, gyere, feküdj ide, kérlek!-Kitárom a karom. Viki az ágyhoz fut, lerúgja a cipőjét, és olyan szorosan bújik hozzám, mint még soha.-Mostmár bármit közölhet.-mosolygok.
-Adam, magának túl sok a fehér vérsejtje. Leukémiát diagnosztizáltunk, de sajnos elég előrehaladott állapotban van...
-Kemó?-kérdezem, a doktornő pedig bólint.
-Van esély, hogy segítsen.
Csendben maradtam. Teljesen elhagytam magam. Éreztem Viki rázkódó testét a karjaim közt, de nem tudtam még jobban magamhoz húzni....Nem volt erő a karjaimban.
Adam.