Ja, meg egy villával...bocsi Liam :D
{Adam}
-Nialler, ne már-nevetek, amikor bemegyek a konyhámba, és azt látom, hogy Niall a hűtőmből pakol kifele.
-Most mit csináltam?-néz ki az ír srác a hűtőmből, a szájában egy kanállal.
-Ugye nem a jégkrémemet eszed?
-ŐŐŐŐŐŐ....Nem? :)- egy hatalmas, ír vigyort küld felém. Megforgatom a szemem, kihúzom a fiókot és kiveszek egy kanalat. Niallre mosolygok.
-Adj nekem is.-nyúlok oda.
Alig tíz perc múlva már a második adag jégkrémet esszük. Harry jön be a konyhába, aki meglát minket, és betelepszik mellénk.
-Milyen ízű?- nyúlna bele a kanalával a jégkrémbe, de Niall rácsap a kanalára.
-Hazz! Bunkóság más kajáját megenni!-húzza magához a jégkrémes bödönt. És ez Adam kajája.
-Akkor te miért ehetsz?- Harry Styles, mint egy kisbaba, letelepszik közénk.
-Chh, Harrykém, fiatal vagy te még az élet dolgaihoz.-nevet Niall, összekoccintjuk a kanalainkat, és tovább esszük a Kinder-csoki ízű jégkrémet. Liam is befárad a konyhába.
-Hát itt meg mi folyik?- néz a pulton lévő kajákra, és a hűtő előtt dekkoló hármasunkra.
-Leyummm! Niall és Adam nem ad jégkrémet!-Hazza hátranéz a Daddy Direction-re.
-Niall, Adam, miért nem adtatok?-Ő is a fiókhoz lép, majd elővesz egy villát.Letelepedik a hűtő-klubbunkhoz.
-Bárki csatlakozhat hozzánk-mosolygok.-Hé, adjak egy kanalat?
-Ne!-kerekedik ki Liam szeme. Kanálfóbiám van, és...elég fura..-nevet.
Én is elkezdek nevetni, ezt a többiek kihasználva megtámadják a jégkrémdobozt!
-Hé! Ez az Én jégkrémem, nem?-teszem csípőre a kezem, miután beszüntettük a nagy ordítást.
-De meg kell osztani a barátaiddal!
Az ötödik srác (Zyan, ha jól emlékszem) tiszta kómásan csoszog be a konyhába. Nem veszi észre a hűtőlovagokat, így simán átesik rajtunk.
-Mi a jó büdös...-ébred fel azonnal.Ránk pillant-Ti mit csináltok?
-Szembeszállunk a gonosszal!-emelem fel a kanalam.
-A hűtő védelmére esküdtünk!-társul be Liam a villájával.
-Megvédjük a kaját- Nialler a miénkhez csapja a kanalát.
-És a jégkrém is finom!-Hazza rekedtes hangja nagyon viccesen zárta le ezt az egészet. Zyan megcsóválta a fejét, és velünk nevetett. Beült közénk, és ő is beszerzett egy kanalat. Majd újra nekiestünk.
{Viki}
-Louis! Nekem akkor is a csokis gabonapehely kell!-egy nagy bevásárló központ közepén vagyunk, és mivel mind a ketten 210cm alatt vagyunk, nem tudjuk levenni a gabonapelyhes dobozt.
-Várj-mosolyog- mindjárt megoldom.-Eltűnik. A lábammal dobolva várok rá.
-Szóval?-teszem a csípőmre a kezem, amikor megérkezik. Egy kettes létrát hoz magával, valószínűleg a barkács osztályról. Hogy mennyire belevaló ez a srác! Kinyitja a kettes létrát,rááll, leveszi a dobozt és lazán a kosárba dobja a gabonapelyhet.
-Megcsináltad!-ölelem át a nyakát. Kezét a derekamra csúsztatja, így elmélyíti a pillanatot.
-Megcsináltuk. Mi vagyunk a nap hősei.- mosolya beindít bennem valamit, ami kitörni készül. Megcsókol, így az izzó gejzír bennem lecsendesül. Puha ajkai az enyémeken, mintha minden rossz dolgot, mit kiejtettem a számon ez a szűzies csók eltüntetne.Elmélyítem a csókot, amint bejutást engedélyezek nyelvének. És olyan mintha keringőznénk: tökéletes ritmusban jár a nyelvünk a másikéval.
-Megőrjítesz-dönti homlokát az enyémnek. Mosolygok.
-Nem tudom, hogy ki kezdte előbb, Austin...-direkt a régi vezetéknevét használtam, amit tudom, hogy utál.
-Viki! Ezt tudod, hogy gyűlölöm...-egy kicsit elhúzódik.
-Tudom.-mosolygok.- Na, menjünk tovább vásárolni.-karolok belé.
{Adam}
Elfogyott a fagyink. Ez volt a legborzalmasabb tény.
-Várjatok, fiúk!-pattanok fel hirtelen, de megszédülök, úgyhogy a pultba kell kapaszkodnom.Látásom homályosodni kezd, így alig látom a meg érkező Louit és Vikit.
-Adam! Jól vagy?-ront a konyhába Viki. Eldobja a kosarat a kezéből, és átfurakodik a fiúkon.
-Ez nem volt túl gyors vásárlás-mosolygok rá
A kezébe veszi az arcomat. Simogatja az arcom.Kezd normálissá válni látásom.
-Jól vagy, Adam?
Megrázom a fejem. A hányinger olyan hirtelen tör rám, hogy csak annyi időm marad, hogy megforduljak, és gyomrom tartalmát a mosogatóba ürítsem.
-Adam-simogatja a hátam Viki-Adam, mi van veled?
-Nem tudom...valami...-hogyan törhet rám ilyen hirtelen a rosszullét?-Biztos túl sok fagyit ettem.-ejtek meg egy mosolyt. De szerintem egy grimasz lett belőle.
-Fiúk-szól Luzz-Gyertek, bevisszük Adamet az ügyeletre. Segítsetek!
A fiúk azonnal felállnak. Hazza Bebújik a vállam alá, Luzz meg a másik oldalról támogat. Viki odadobja Zyannek a kulcsot,és továbbra is a hátamat simogatja.A konyhaajtóig fel sem fogom szavaikat. A konyhaajtóban feleszmélek.
-Nem.-tépem ki magam Hazza és Luzz karjaiból.-Nem kell nekem a segítség. Nincs semmi bajom.-hátrálok, de Viki átölel hátulról.
-Kérlek, Adam-súgja fülembe, ami megőrjít tudja, hogy nem tudok neki nemet mondani.
-Jó.
-És hagyd, hogy Lui vezessen,kérlek.
-Okés....Victoria, mondtam már, hogy gyűlöllek?
*ügyeleten*
-Adam, megriasztanak az eredményei. Nincs okunk gyanakodni, de a vérében meglepően sok fehér vérsejtet találtunk- néz rám a doktornő. Elég jól néz ki a hosszú combjaival, na meg az a szemüveg...-Bent tartanám egy éjszakára. Maga vészhelyzet esetén értesítendő személynek egy bizonyos Victoria Qeent adott meg. Felhívjam?
-Nem, Viki kint áll....-majd leesett, hogy mit mondott.-Bent kell maradnom?
-Egy éjszakára, és csak megfigyelésre.
-Jajj, ne már..-emelem fel a tekintetem-Csak túl sok jégkrémet ettem. Nincs semmi bajom.
-Ha most kiengedem, akkor viszont biztos vagyok benne, hogy nem járna be a kivizsgálásokra. Sajnálom,Adam.-intett a nővérnek, aki kikísért az ajtón. Viki azonnal a nyakamba ugrott.
-Ugye jól vagy, mondd, hogy jól vagy!
-Bentfogtak.-hangosabban mondom, hogy a fiúk is hallják.
-Mert? Istenem, sajnálom. Nagyon nagy a bűntudatom- Niall eleresztett egy könnyet, ami annyira édes volt, hogy magamhoz húztam, és a hátát simogattam. Ezen Luzz elérzékenyült, és magához húzta Vikit.Zyan, Liam és Hazza pedig mosolyogva néztek minket.
-Nem a te hibád- húzódtam el végre a szőke fiútól.
-Köszönöm, Adam.
-Vic!-szóltam a húgomnak, mert az ápolónő belém karolt- hozd el a cuccaim! Niall, Hazz, ti velem maradtok?-mosolyogtam a fiúkra, akik a kanál hadseregem kemény magja voltak :)
-Persze. Nialler, ugorj el kajáért, kérlek-mosolyog Hazz Niallre, amíg engem a nővérke a szobámba kísért. Kétágyas kórházszoba volt, rácsos ablakkal. Volt benne tv, de ennyi volt az extrája. Leültem az ágyra, és lehúztam a pulcsim. Az ápolónő kiment.
-Előttem vetkőzöl?-nevet Harry.
-Mert?-lepődök meg, és leveszem a pulcsim, meg a cipőm.
-Mert nem hallottad, hogy 'meleg' vagyok?-nevet-Na gyara, segítek- röhög tovább, ahogy a pólómmal küzdök. Felemelem a kezeim, ő meg egy mozdulattal eltávolítja rólam a textilt.
-Köszi Hazz.-mosolygok a göndörkére, aki velem szemben leül a székre.
-Szívesen.-lehúzom a farmerem, és befekszem az ágyba. Felkönyöklök.
-Fura. Mármint, az, hogy téged melegnek tartanak.
-Biszex voltam.-mosolyog a fiú.
-Félnem kéne?-nevetek.
-Hát... viszonylag jó pasi vagy, de nekem túl buzisan nézel ki-mosolyog.
-Hogy mi van?-hozzá vágom a párnámat.
-Igaza van- jön be Niall két nagy bevásárlótáskával.
-Először is, Hazz add vissza a párnámat. Másodszor, egyáltalán nem nézek ki buzisan, Igazán férfias vagyok. Harmadszor, Niall, ugye tudod, hogy nem egy évre maradok bent?
-Miért? Ez egy napi kaja. Figyelj, egész este itt leszünk, tehát kell muníció-bólogat Niall. majd belemarkol a csokikba amik a táska tetején vannak. Ad egyet nekem meg egyet Harrynek. Ezekkel a fiúkkal igazán megéri eltölteni egy éjszakát, még kórházban is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése